|
|
|
Együttműködő partnereink:
A lap utolsó módosításának ideje: 2010.04.15.
|
Molnár Ibolya vallomása életéről, céljairól:
Dr. Telepy Katalin művészettörténész írása
Papp D. Tibor művészeti író írása
MOLNÁR IBOLYA: Önvallomás
A Nyírségben születtem, nevelkedtem. Berecz András nyíregyházi festőművész keze alatt tanultam meg a szakmát, de sokat tanultam Horváth Jánostól és Huszár Istvántól is.
Csoportos tárlatok közül /1972-től/:
Hazánkban: Budapest, Nyíregyháza, Komárom, Kecskemét, Nyírbátor, Fehérgyarmat és még sok más hazai helység
Külföldön: Lengyelország (Rzeszów), Kárpátalja (Ungvár, Munkács), Erdély (Zsobok, Kolozsvár), Szlovákia (Királyhelmec, Borsi), Hollandia (Breda), Németország (Münster, Köln) stb.
Önálló kiállításaim közül /1979-től mostanáig/:
Hazánkban: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (pl.: Nyíregyháza, Nyírbátor, Vásárosnamény, Fehérgyarmat...), Budaörs, Tokaj, Szeged, Kecskemét, Győr, Érd
Külföldön: Münster (Németország) stb.
Festészetemben igyekszem álmokat, érzéseket, gondolatokat kifejezni a természetből vett jelképekkel, de tükröt is tartok az emberek elé egy-egy képi véleményalkotással.
Dolgozom olajjal (ez a kedvencem). Készítek még tűzzománc képeket, linómetszeteket, pontokból álló tusgrafikát, akvarelleket, kerámiát, valamint megtanultam az ív-és lánghegesztést, filmkészítést is.
1994-ben egy arborétum kialakításához kezdtem. Célom nemcsak a hazai fajok bemutatása, hanem egy olyan szellemi élettér kialakítása, amely minden természetet, művészetet, embert szerető, tudni akaró, alkotni vágyó hazait és külföldit befogad. Megalapítottam a Nyíri Arborétumért, Természetért, Kultúráért Egyesületet (Arborétumért Missziót).
2000-ben megjelentettem az első könyvem. Címe „Itt élnek közelünkben”, mely bemutatja a lágyszárú növényeket, ismerteti gyógyhatásukat, népi használatukat. A növényeket le is rajzoltam. Igyekeztem azokat az apróbb részleteikkel együtt ábrázolni.”
Hiszem és vallom:
Ha megismerünk valamit, közünk van hozzá, vagyis már érzelmileg, tudatilag kötődünk. Felelősséget érzünk iránta!
Megismerni pedig „körben járva”, azaz minden oldalról megközelítve lehet.
Ötvöződik munkámban a tudományos és a művészi megismerés. Ez több rétűen jelentkezett magánéletemben és szemléletformáló pedagógiai és művészi munkám során egyaránt eddig is, most is.
Molnár Ibolya
Molnár Ibolya életéről, Bordásné Baracsi Ibolya (a lánya) írása:
Molnár Ibolya arborétum-alapító, festőművész és pedagógus. Biológia,- rajz,- mezőgazdasági ismeretek - gyakorlatok szakos tanár. Régi álma: kint a természetben, egy erdő közepén élni, növényeket, állatokat maga köré gyűjteni. Ez most kezd megvalósulni, mert önerőből és sok-sok ember segítségével egy növénygyűjteményt létrehozása a cél, amelytől azt reméli, hogy a mások örömére is szolgál majd.
„Az egész festészetemet, gondolkodásomat, az életemet a természet szeretete hatja át. Képeim a természet-ábrázolás mellett szimbolikusan fejeznek ki emberi érzéseket, gondolatokat. Ennek megvalósításához, mint eszközt használom fel a fát, a madármotívumot, s a természet egyéb változatos elemét.” -vallja Molnár Ibolya.
Molnár Ibolya Szabolcs- Szatmár- Bereg megyében született, Kemecsén. A „8 osztályt” Nyíregyházán a 4-es számú Általános Iskolában, a középiskolát a Zrínyi Ilona Gimnáziumban végezte. Majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán biológia – mezőgazdasági ismeretek és rajz szakos diplomákat szerzett.
1971-ben Kálmánházán kezdett tanítani, ahol a tanítás mellett a falu kulturális életében is részt vett. Tanított éneket, vezetett citerazenekart, amellyel megyei versenyben 1. helyezést ért el. Vöröskeresztes tanárelnöksége idején tanítványai jó eredménnyel vettek részt versenyeken. Egészségügyi polgárvédelmi szakaszparancsnok volt a faluban. Kálmánháza néprajzi hagyományait is gyűjtögette.
Ez időtájt kezdett el festeni. Ettől kezdve rendszeresen szerepel képeivel önálló és csoportos kiállításokon úgy külföldön (Lengyelország, Szlovákia, Erdély, Kárpátalja, Németország), mint itthon: Nyíregyháza, Budapest, Esztergom, Szeged, és még sok más kisebb-nagyobb helységben.
1975-tól 1987-ig a kertvárosi 7-es, majd a jósavárosi 9-es iskolában (mai jelenleg az Arany János Általános Iskola és Gimnázium), s a sóstóhegyi Szabó Lőrinc Általános Iskolában tanított. Képzőművészeti szakkört tartott a Tókuckóban és a sóstóhegyi tsz-ben kerámiaszakkört vezetett. A képző- és iparművészet több ágában is járatos: táblafestészet, szgrafittó, aquarell, linómetszet, rézkarc, tollrajz, kerámia stb. Ezen kívül tovább képezve magát tanult ív- és lánghegesztést, tűzzománc-készítést, rézdomborítást, videofilm-készítést is.
1987-1998-ig csak a festészettel foglalkozott. Jelenleg (1998-tól) képző- és iparművészetet is oktat a festészete mellett.
A Szabolcs- Szatmár- Bereg Megyei Képző- és Iparművészek Egyesületének elnökeként évek óta kiállításokat szervez, mely jó alkalom arra, hogy különböző technikával készült képző- és iparművészeti alkotásokat megismertessen. Az alkotók között vannak festők, grafikusok, szobrászok, tűzzománc-festők, kerámikusok, fafaragók. (honlap: kie89.fw.hu)
Molnár Ibolya művészetét sokan méltatták, kiállításokon, újságcikkekben, katalógusokban, kiadványokban.
Így írt Dr. Telepy Katalin művészettörténész művészetéről:
"A
szenvedéllyel, kitartással fejlesztett festésnek - rajznak “szolgálóleánya”
Molnár Ibolya. Igazi nyírségi habitusa festészetében olyan utakra vonzotta,
amelyek lehetővé tették festőegyéniségének kibontakozását. Szerény, megnyerő
egyénisége akaraterős, következetes és kitartó jellemet takar. Határozott
céllal kezdett húsz év előtt Berecz András mellett művészetének
fejlesztéséhez, s ennek érdekében időközben többféle technikát,
akvarellfestést, pontokból álló tusgrafikát, sőt kerámiával is foglalkozik.
Lelki alkatának rezdüléseit két irányban testesíti meg. Az egyik
bevallottan, következetesen mívelt témaköre a lelki nyomorúság nehéz terhét
viselő ember, aki körülményei által bilincsbe verten képtelen sorsán
fölülemelkedni. Festőnk célja éppen az oly gyakori esélytelenség,
kiszolgáltatottság ellen felvenni a harcot. Sok Molnár Ibolya - modell van.
Van, aki közömbösen elmegy mellettük, van, aki sajnálkozik; de olyan is, aki
elmarasztalja tehetetlenségüket. Festőnk a sorsukra figyelést és a
témakörben a művészi eredmények bemutatását életcéljának tekinti; pszichikai
módszerekkel, lelki motivációk felmutatásával közeledik feléjük. Ábrázolásai
e téren lélekbemarkolóan hatnak. Egyik kiállított képén - Lézengők -
hideglelős színeivel, kitűnően alkalmazott fényeffektusokkal a sors
jelenléte vízióként hat. Látványos jelenetek érdeklik.
Teljes szívvel a nyomorultak, a testi-lelki betegek, öregek
elhagyatottságának megérttetése fontos számára. Ellentétben a múlt századi
szegény emberek, koldusok naturalista ábrázolásával, ő a hideg színek
pszichikai hatására épít.
E képek fő témája a magány, mely lehet szemléltető, gondolatokat ébresztő,
de tragikus, elviselhetetlen szomorúságot tükröző is. Nem egy képén
ábrázoltjainak lelket érintő nyomorult helyzetük letargiája; amely kimeríti
a betegség kritériumát. Festő módszerével, ahogy nyilatkozik, küldetést akar
teljesíteni. Ráébreszteni a társadalmat a perifériára sodortak
kiszolgáltatottságára. Ebben a témakörben látjuk birkózását a hatalmas,
fekete szárnyú madár lidércalakjával. Ezzel a motívummal, nevezzük Sorsnak,
vagy Végzetnek, többször is találkozunk.
Festészetének másik területe a természet felé vezet. A fák vonzzák.
Magányosan, ligetekben, tömegesen a nyírségi dombok taréján sorjázva.
Tájképeinél sem a tetszetősségre koncentrál. A fákat is összekapcsolja a
magánnyal és az emberi élettel. Mindegyik ábrázolásának lelki vonzata van.
Szerelmetes barátai a fák, a szélben hajladozó, gyenge törzsűek, fiatal fák,
az alig cseperedett fiatalság védtelenségében, vagy a göcsörtös törzsű,
vénséges faóriások drámai egymagukban.
Témáihoz a sóstói környezet dimbes-dombos vidéke szolgál. Néha egy-egy kis
faházat. fognak körbe az ágas-bogas fiatal fák, és a tavaszi szélben szilaj
táncba kezdenek. Egyik megrázó hatású képe, amelyen a lombtalan, vastag
törzsű, öreg fa szinte emberi lény gyanánt görcsbe merevedő karokkal,
ágakkal az ég teljes felületét betölti. Biztosan állja még a természet
erőinek rohamát, de léte már az elmúlással harcol. Itt kapcsolódik egybe a
hitvallása: ahogy a szánandó ember szomorú sorsára, az öregségre, az
elhagyatottságra, elmúlásra koncentrál, a természetben ugyanúgy megindító
gondolatokat ébreszt, ha egy vén fát kivágnak, és megrendülünk, ha
embertársaink életkínjait tapasztaljuk. Ilyenkor ösztönös lelki rezdüléssel
szeretnénk segíteni.
Ezt teszi most megrázóan megfogalmazott, lelket mozgató képeinek
kiállításával Molnár Ibolya.
Figyeljünk rá!"
Papp
D. Tibor művészeti író írja
Molnár Ibolyáról
Van
festő, aki a vászonra nem elsősorban a festéket teszi, hanem a szívét.
Molnár Ibolya közéjük tartozik. Képei az emberi, alkotói kardiogramok,
amelyek hol hevesebben, hol lírai nyugalommal mondják, hogy ebben az esetben
egy EMBER kéznyomaival állunk szemben és az ember szó
csupa nagybetű.
Molnár Ibolya festői látását, élettevékenységét egy másik szóval is
jellemezhetnénk, s ez a szeretet. A képein szinte sehol nem találjuk nyomait
az agressziónak, a fájdalom, a vívódás is színekbe oldódva jelentkezik,
fedve, rejtve, feledtetve az esetleg mögötte megbúvó keserűséget.
A festészet technikájának elsajátításáról önvallomásában ír, mestereiről,
iskoláiról. De legnagyobb tanítója, inspirálója, energiaforrása mégis a
természet. Kitartó szervezőmunkával, áldozatokkal létrehozta saját
arborétumát, amelyben két közösséget létesített, egy emberit és egy
természetit. Mind a kettő hálásan támogatja művészi törekvéseit.
Molnár Ibolya elsősorban színeket lát. Ezek nem a valóság színei, hanem egy
különös analízis során szétszedett valóság - élmény-darabok, amelyek során a
művész saját nyelvének rendszerébe kerülve megváltozott súllyal és
funkcióval létrehoznak egy a tényektől elhatárolódott kép-rezervátumot,
amelyben fontos a fölbukkanó figurák és organikus formák viszonya
(egybefonódás, fatörzsbe olvadás). A művészi szándék talán ezekben a
képekben mutatkozik meg a legpregnánsabban. Az, hogy az ember és a természet
egység, különválásuk esetén megbomlik a harmónia, és a haragos zöldekre
harsogó vörösek vicsorognak, a fák ágai kifacsart ember-karokká válnak.
Ám ha létrejön a megértés diktálta együttélés, Molnár Ibolya rögtön megfesti
a mindnyájunk előtt álló egyetlen lehetséges megoldást. Képeit ezért tudom
ajánlani őszintén mindazoknak, akik úgy akarnak élni, hogy közben
gondolkodnak.
2000-ben adták ki azt a művészi gonddal szerkesztett, írt és növényrajzokkal illusztrált könyvet, amelynek szerzőnője és kiadója is egyben Molnár Ibolya. A mű címe: „Itt élnek közelünkben”.