|
|
|
Növényleírások:
Lucfenyő
Közönséges lucfenyő - Picea abies L. Karst.
(P. excelsa) Salátaboglárka -Ranunculus ficaria L. A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozik. V.: március-május. Vi.: Kétivarú virágaiban 8-12 keskeny, fényes, sárga sziromlevél, három csészelevél van. A terméskék rövid csőrűek, fejecskét alkotnak. Lágy szára rövid. Apró termetű növény. Levelei főeresek, fényesek, szívesek, kerekdedek, szélük ép vagy csipkés. A növény kopasz. Főgyökérzete van, de a gyökérrojtok koloncosak, gumósan megvastagodottak. Évelő. Éh.: Nedves, üde, humuszos talajú cserjésekben, erdőkben, árokpartokon, réteken, utak mellett gyakori. Elt.: Európa nagy részén megtalálható. Hazánkban is gyakori (főleg a gyertyános-tölgyeseinkben). Gyógyh.: Leveleit gyűjtik. Veseműködés javítására, magas vér-nyomás ellen alkalmazzák. Népi haszn.: Salátát készítenek C-vitaminban gazdag, zsenge leveleiből. Hóvirág - Galanthus nivalis L. Az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozik. V.:febr-ápr. Vi.:A fehér lepel három belső levele jóval kisebb, zöldes mintájú, csonka kicsípett csúcsú. A tőkocsányon egy kétivarú virág van. Term.: Tok. Kétlevelű hagymás növény. A párhuzamos erezetű levél a csúcs felé szélesedik. Gyö.: bojtos, mellék. Védett! Éh.:Üde talajú ligetekben, hűvös, árnyas erdőkben, hegyeken, dombokon gyakori. Középhegységekben, Dunántúlon elterjedt.
Martilapu - Tussilago farfara L. Népi név: szattyú, lókörműfű, farkastalpfű, körömfű, kereklapu, partilapu, szamárlapú, kisédeslapú
A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik. V.: Márc-máj. Vi.:A fészkek kb. 2 cm átmérőjűek. Sárga, keskeny sugár- és csöves virágokból állnak. Virágzáskor még levelei nincsenek. Kb. 15-25 cm magas pikkelyleveles, pihés szőrrel borított szárán helyezkedik el virágzata. Később megjelennek a hosszú, nyeles főeres levelek. Ezek tőből erednek. Lemezük szíves, kerekded vagy szögletes, fogazott, kb. 15-25 cm nagyságú. Felszíne sötétzöld, fonáka világosabb, szőrös. Gyöktörzse kúszó, kisujjnyi vastag, amiből vékonyabbak erednek. Évelő növény. Éh.Elt.: Agyagos, nyirkos helyeken gyakori. Középhegységekben, Dunántúlon elterjedt. Gyógyhat.: Félig nyitott virágzatát, levelét gyűjtik. Teája légzőszervi megbetegedések ellen alkalmazható. Teakeverékek alkotóeleme (pl. asztma-, köhögés ellen, gyomor- és nyombél-fekély ellen).
Kis tyúktaréj - Gagea pusilla (F. W. Schm.) R. et Sch. A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik. V.:márc-ápr. Vi.:Belül sárga, kívül zöldes, tompa csúcsú lepellevelek alkotják kétivarú virágait. A tőkocsány tetején a virágok fürtöt alkotnak. Tőlevelei mellékeresek, lándzsásak, keskenyek, árkoltak. Alacsony termetű hagymás növény. A hagymát barna, hártyás buroklevelek fedik. Mellékgyökérzete van. Évelő. Éh.Elt.: Száraz, homokos, szikes talajokon gyakori. É-Közép-hegység és Dunántúli-középhegységben, Dunántúlon általánosabb, az Alföldön szórványos.
Közönséges mogyoró- Corylus avellana L. Zárvatermők törzse Kétszikűek osztálya Nyírfafélék családja Betulaceae Kora tavasszal, február-márciusban, vagy enyhe, napfényes tél esetén már januárban virít. Egylaki növény. Az apró porzós virágok 4-6 cm hosszú henger alakú, lecsüngő barkavirágzatot alkotnak. Ezek már ősszel megjelennek az ágakon, s majd kora tavasszal lombfakadás előtt nyílnak. Homorú barkapikkelyeik vannak. A csúcsukon csőrös porzóknak sárgák a portokjai. A kevés virágból álló termős virágzatok bezárult rügypikkelyei közül csak a piros, fonálszerű bibék nyílnak ki. Makktermésének kupacsa puha, rojtos levélszerű, harangalakú, középig szabálytalanul hasogatott. Ebben a kupacsban egy világosbarna elliptikus makk ül, melynek szürkésbarna köldöke van. Évelő, fásszárú, lombhullató cserje. Terebélyes lombozatú. Főeres, egyszerű levelei kerekdedek, visszás tojásdadok. A levélcsúcsa röviden kihegyesedő, levélválla szív alakú, a levélszéle kétszeresen fűrészes. Gyengén karéjos. A levéllemez sötétzöld, kopasz, fonákán az erek mentén lágy szőrök vannak. Levélnyele 1,5-2 cm hosszú, mirigyszőrös. Ősszel barnássárga. Származás: Európa Élőhely, előfordulás: Erdőszéleken, cserjésekben, tölgyerdőkben gyakori. Igény: Jó alkalmazkodó képességű, árnyéktűrő, talajjal szemben is igénytelen növény. Szaporodás: magról, gyökérsarjról szaporítják. Felhasználás: Parkokba, kertekbe ültetik szépsége és termése miatt. Termése jó csemege. Nyersen fogyasztjuk, de a cukrászipar is feldolgozza. Az állatok is kedvelik. Szívós fájából szerszámnyelet, sípot, rajzszenet, faabroncsot, faszeget is készítenek.
Tavaszi kankalin (Primula veris) A kankalinok a hűvös, nedves, tőzeges talajban érzik jól magukat. Az erős napfényt nem szeretik. Évelő növény.
Kék iringó (Eryngium planum L.) Az Apiaceae (Ernyősvirágzatúak) családjába tartozik. Évelő növény. Tőlevelei tojásdadok, páratlanul szárnyasan szeldeltek. Kékesszürke szára erős, vastag, belül üreges, szivacsos állományú. Júliustól szeptemberig virágzik. Tojásdad alakú, kékesszürke virágzata alatt feltűnő gallérlevelek vannak, felleveleik fogasan tüskézettek, végük tüskében végződik. Karógyökerei sok tápanyagot raktároznak, érzékenyek a sérülésekre! Szereti a napos helyet, és a tápanyagban dús és jó vízáteresztő képességű talajt. Közepes vízigényű. Az alföldön gyakori, főleg ártéri ligeterdő társulásban fordul elő. 80 cm magas.
Borostyán - Hedera helix L.
Ez a kétszikű növény a borostyánfélék (Araliaceae) családjába tartozik. Zöldes-fehér pártájú virágai öttagúak, gömbszerű ernyőt alkotnak. Termései fekete bogyók, melyek a következő évben érnek be. Ősszel virágzik. Rovarporozta kúszónövény. A száron apró lágygyökerek vannak, melyekkel kapaszkodik. Leveleik bőrszerűek. A virágzó hajtásokon ép szélű, hegyes tojásdad levelek vannak, melyeken pedig virágok nincsenek, szögletes, ötkaréjú levelek nőnek. Örökzöld. Árnyas erdőkben talajon kúszva vagy fára kapaszkodva él, de díszkertekben fákra, falakra futtatva is megtaláljuk.
(Minden jog fenntartva)
|
|
|